Életet adó vízünk!

A víz élettani szerepe rendkívül sokrétu az ember szervezetében. Biztosítja a vérkeringést, szabályozza a vérnyomást, lehetové teszi a tápanyagok oldását, felszívódását és szállítását; befolyásolja a vér összetételét; hoszabályozó szerepével biztosítja a szervezet állandó belso homérsékletét.

Az emberi szervezet vízháztartását idegi és hormonális mechanizmusok szabályozzák. A napi vízleadás és vízfelvétel mérlegének mindkét oldalán átlagosan 2,4 liter szerepel: ennyi víz távozik a szervezetünkbol a verejtékezés, a légzés, a kiválasztás és az emésztés folyamán, amit pótolnunk kell. Napi folyadékszükségletünk mintegy felét a táplálékokkal, másik felét víz formájában vesszük magunkhoz.

Az elfogyasztott víz bejárja az egész szervezetet. Az emésztorendszerbol felszívódik a vérbe, majd az egész szervezetben szétáramlik és a különbözo szervekben és szövetekben átmenetileg tárolódik, ahol leadja a benne oldott anyagokat. A bennük oldott anyagok révén ekkor érvényesül az ásványvizek hatása. A szervezeten belüli körforgása során a víz az anyagcseretermékeket is felveszi és tovább viszi, méregtelenítve ezzel a szervezetet.

Aki folyamatos ido- és teljesítménykényszer alatt dolgozik, él, annak bizony törodnie kell saját szervezetének "karbantartásával", szellemi és fizikai erejének regenerálásával. A szervezet vészjelzéseit nem vesszük komolyan, s csak akkor gondolunk az egészségre, amikor már orvosi beavatkozás nélkül nem vagyunk képesek azt helyreállítani. Mondjuk, hogy két végén égetjük a gyertyát, de valójában nem gondoljuk végig, hogy, mint autónknak, testünknek is szüksége van megfelelo "üzemanyagra", rendszeres "muszaki ellenorzésre", a kenoanyagok és folyadékok cseréjére, feltöltésére, a motor tisztítására.

A víz szervezetünk legfontosabb alkotóeleme. Az emberi test legnagyobb részt vízbol áll, az életkor elorehaladtával a víz aránya csökken. A csecsemo szervezete 80%, a felnotté már csak 60%, az idos szervezet pedig mindössze 50%-ban tartalmaz vizet. Ennek a csökkent vízmennyiségnek kell ellátnia folyadékkal testünk minden részét.

Napi 1.400 liter víz folyik át agyunkon és 2.000 liter víz mossa át vesénket. Az emberi szervezet azonban igen takarékosan bánik vízkészletével, hiszen naponta mindössze kb. 2,4 litert választ ki, amit táplálék- és folyadékfelvétel útján pótolnunk kell. Az egészséges felnott ember napi folyadékszükségletének egyharmadát az elfogyasztott szilárd táplálékok, kétharmadát folyadékok fedezik.

Nem mindegy tehát, hogy mit és mennyit iszunk. Természetesen ásványvizet. De miért és hogyan? A tiszta eredetu, természetes ásványvíz a biológiai vízigény kielégítésére a legalkalmasabb. Az ásványvíz jó ízu, kiváló szomjoltó, s emellett számos, táplálkozásfiziológiailag fontos ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaz, a szervezet számára könnyen feldolgozható és beépítheto formában.

Aki ásványvízzel oltja szomját, annak nem kell aggódnia alakjáért: a természetes ásványvíz kalóriamentes.
Nézzünk meg ebbol a szempontból néhány egyéb italféleséget:

1 pohár (0,2 l) pezsgo 166 kcal/694 kJ
1 pohár tej (3,5 %) 160 kcal/669 kJ
1 pohár (0,2 l) fehérbor 159 kcal/660 kJ
1 pohár (0,33 l) sör 142 kcal/593 kJ
1 pohár (0,25 l) narancslé 123 kcal/512 kJ
1 pohár (3 cl) konyak 75 kcal/308 kJ
1 pohár paradicsomlé 42 kcal/177 kJ

Az ivás több, mint szomjoltás: Kortyonként igyunk, élvezve az elfogyasztott ital minden cseppjét!

Sportolás vagy más intenzív fizikai megterhelés közben sok folyadékot veszítünk és a folyadékvesztés során igen sok ásványi anyag és nyomelem is távozik szervezetünkbol. Néhány százalék folyadékveszteség, 70 kg -os testsúlyt figyelembe véve, már több liter víz pótlását teszi szükségessé, aminek elmulasztása estén izomgörcs, hányinger léphet fel és no a fáradékonyság.

Sportolás vagy más nagyobb erokifejtés elott töltsük fel folyadék-háztartásunkat, fogyasszunk el körülbelül fél liter ásványvizet, félóra alatt elosztva. Az igénybevétel közben igyunk negyedóránként 0,2 liter ásványvizet, és utána is kompenzáljuk a folyadékveszteséget 0,2 literes adagokban.

Az idos emberek szomjúságérzete fokozatosan csökken, ezért általában a szükségesnél kevés folyadékot fogyasztanak, ezért szervezetük kiszáradhat, emésztési zavarok léphetnek fel és növekszik a trombózis veszélye. Különösen noknél gyakori a csontritkulás, ami könnyen csonttöréssel is jár. Ennek oka többek között a csontok kalciumhiánya. Idos embereknél gyakran felborul a szervezet elektrolit háztartása is. Kialakulhat az idoskori cukorbetegség. A lehetséges bajok elkerülésének egyik hatékony eszköze a "természetes orvosság = természetes ásványvíz" fogyasztása.

A rendszeres folyadékpótláson túl részben így biztosítható a szükséges kalcium, magnézium, kálium, fluor vagy más, a szervezet számára szükséges elem.

Gondoskodjunk rendszeres folyadékfelvételrol
· Ne várjuk meg amíg a szervezet szomjúságot jelez
· Módszeresen alakítsuk ki ivási szokásainkat
· Ügyeljünk a szilárd és folyékony táplálékok arányára
· Napi tevékenységünkben tartsunk hosszabb-rövidebb pihenoket, ezeket használjuk fel egy-egy frissíto pohár víz elfogyasztására
· Esténként tartsunk számvetést, hogy mennyi folyadékot vettünk magunkhoz
Az ásványi anyagcsere fontos része a biológiai folyamatoknak: megelozi az emberi szervezetben az elektrolit-háztartás zavarait és az ásványi anyagok egy része ugyanolyan szerepet tölt be, mint a vitaminok.

Kalcium
A csontok és fogak fontos alkotó-eleme. Hiánya csontritkulást, jelentos hiánya tetániát (görcsös állapot) okoz. Napi szükséglete 800 mg.

Klorid
A nátriumhoz vagy a káliumhoz kötött formában fordul elo. A gyomorban a hidrogénnel együtt alkotja a gyomorsavat. A konyhasóval általában elég jut a szervezetbe.

Kálium
A sejtek fontos alkotóeleme. Az izommunkához, így a szív munkájához is szükséges. Részt vesz a szervezet folyadékháztartásának szabályozásában. Hiánya esetén izomgyengeség, görcsök, vérnyomáscsökkenés, keringési rendellenesség, bélrenyheség és a vese funkciós zavara léphetnek fel. Napi szükséglete 3,0-3,5 g.

Magnézium
A fehérje és szénhidrát anyagcsere fontos eleme, szükséges az izmok muködéséhez beleértve a szívizmot is. Fontos szerepet játszik a csontok felépítésében és a növekedésben. Hiánya estén ingerlékenység, álmatlanság, koncentrációs nehézségek, izomgörcs, szédülés, fejfájás léphet fel. Napi szükséglete 300-350 mg, megerolteto fizikai munka, terhesség és szoptatás alatt 450 mg.

Nátrium
A klórral és a káliummal együtt a szervezet folyadékháztartását szabályozza. Jelentos szerepet játszik az izmok ingerelhetoségében, a vérnyomás szabályozásában. és egyes enzimek aktiválásában. Hiánya gyengeséget, émelygést, izomgörcsöt, ájulást okozhat. Napi szükséglete 2,0 g.

Foszfor
A kalciummal együtt a csontok és fogak fontos építoeleme. Nagy jelentosége van a fehérje, zsír és szénhidrát anyagcserében és az energia tárolásában. Napi szükséglete 600-800 mg. Hiányával általában nem kell számolni.

Vas
Fo feladata az oxigén-, a szén-dioxid- és az elektronszállítás. Felszívódását a C-vitamin és az állati fehérjék fokozzák, a csersav és a gabonafélékben lévo fitinsav gátolja. Hiánya vérszegénységet, gyengeséget, sápadtságot, fáradékonyságot okozhat. Napi szükséglete noknél 15-18 mg, férfiaknál 12 mg.

Fluor
A csontozat és a fogak építoeleme. Hiánya megkönnyíti a fogszuvasodás kialakulását. Különösen a terhes és szoptatós anyák, valamint a kisgyermekek fluorid szükségletének fedezésére kell ügyelni. Túladagolása veszélyes.

Jód
A pajzsmirigy-hormonok termelodése szempontjából fontos mikroelem. Nélkülözhetetlen a magzat méhen belüli fejlodéséhez. Hiánya a pajzsmirigy muködés zavarához (golyva) vezet.

Lítium
Nagy valószínuséggel befolyásolja az ember pszichikai hangulatát. Hiánya hatással van a szív és keringési megbetegedések kialakulására.

Mangán
Részt vesz a fehérje, zsír és szénhidrát anyagcserében, valamint a csontok és a kötoszövet felépítésében.

Szilícium
Részt vesz a csontok és a kötoszövetek felépítésében, a kötoszövet- és porcképzodésben. Hiánya lassítja a növekedést és felgyorsítja az öregedési folyamatokat.

Cink
Számos enzim és az inzulin alkotórésze. Részt vesz a fehérje, zsír és szénhidrát anyagcserében. Szerepe van a sebgyógyulásban és a szervezet immunrendszerének működésében. Hiánya a fentiek működési zavarát okozza, valamint az étvágy és az ízlelési érzék érezhető csökkenéséhez vezethet.